Hangtalan összefonódik minden ami él
Pehelykönnyű gondokat messze sodor a szél
Bízol, remélsz, ébren álmodsz, így létezel
Most távoli a jövő, még nem érkezett el

Rohanj tovább a mától messze, előre repülj
A leghosszabb út az, mi kalandba kerül
Magadnak csillagfényt gyújts célod körül
A sodró árban te leszel legfelül

Óvlak téged, ha süvít a szél
Mikor várad zúzná szét
Légy, aki lehetnél, a holnap vár rád
Törd szét a tegnapod!
És neved majd az egekbe rajzolják

Míg nem érzel, nem hiszel, nincs félelmed
Földre hullott álmokat nem ismerheted
Ha megszólít a sötétség, lelkedet figyeld
Ne nézz hátra, a világ gondját nem viselheted!