Halvány emlék az elhagyott parton
Erdő mélyén megpihenő csendes nyugalom
A magány, ki bárhova néz, itt senkit nem talál
Micsoda hely! Nem mászok tovább az álmaim falán

Emlékszem, emlékezz, hová indultam!
A fényt keresve elfogy a szó, minden mi voltam
Ne hagyj magamra eltévedni az emberek között
Céltalan átrepülni az élet fölött!

Parázstól lángra lobban az égbolt felettem
Fénylő remény száll a ködös szürkeségben
Lépteim fogynak, de már túl messze vittek
Nincs hatalom, mi parancsol a lázadó szívnek