Túl hosszú álmokat sző
A remény és a képzelet
Nehéz teher a boldogság
Ha csak felhőkön lépkedek

A hangos szótól fagyos lesz
Ledermed a szívem
De tenni kell a világban
Míg látom arcom víztükörben

Elképzelt valóságból
Égig érő álmaimból
Én maradok meg
Mikor majd könnycsepp leszek

Kőbe vésett szép szavakból
Elfelejtett arcokból
Azt találom meg
Ki engem követ

Tiszta fénnyel beragyognám
Néma vermek sötétjét
Minden láncra vert mosolyt
Szabadba engednék