Szólj hozzám, de ne érj el
Álmaimban járj, hogy tudjam létezel!
Úgy mesélték, hogy hinni kell
Ha eltűnik a föld, és csendes hó lepi el

Hozzál csillagot égszín magasból!
Ültess életet igaz szavakból!
Remélj ébredést, ha elmúlik a nap
Abban higgy, mi örökre vigaszt ad!

Nehéz a szó, elfáradt már a léptem
Inkább csendben álmodom, mosollyal a szívben:
Fénylő égi porban, csak csodákat látok
A mesék otthonában a fellegek közt járok