Most is nyitva van az ablak
minden úgy van, ahogy hagytad
néha hallom még a szavaid
itt felejtettél valakit
a helyekkel, hol együtt bújtunk el
a játékot a végtelennek hitt idővel
a gyerekkor nyarait
de végül csak egyedül vagyok itt
mert nem világgá indultam,
csak játszani a sarokig
de végül csak egyedül vagyok itt
...és még leszek is egy darabig
hisz mindenki happy endre vár valahol
a remény számokat oszt,

de túl nagy a sor
elhagynak a csodák,

csak becsap a sárga út
ugye még visszavár, mi sárba hullt?

Ha nincs, aki szól, ki mondja meg
hogy miért nem a jó útra szólt a jegy
hova bújjunk el, ha túl ijesztő a világ
visszacsinálnám, amit nem lehet

Idegen helyen,

idegen tapintások koptatnak
a régi tanítások hol vannak?
ha senki nem súg és nem szól már
és visszakérnéd, amit eldobtál
van, hogy nem megy,

csak az idő rángat
ha nincs választás,

az ember hitet kitől várhat?
tudom, van rosszabb a haragnál
ha magad vagy,

de magadnak se maradtál
kértem, hogy ne menj el,

hogy ne unj meg
talán csak elveszett a retúrjegy
így ahogy te is, én is elveszek
...mert nélküled én sem vagyok meg

 

Ha nincs, aki szól, ki mondja meg
hogy miért nem a jó útra szólt a jegy
hova bújjunk el, ha túl ijesztő a világ
visszacsinálnám, amit nem lehet