Szerkesztés
Én néha látni vélem az utcán, a téren
Arról, amit nem az ész, csak a szíved ért
Mint a születés, halál, véletlen
Egyik sem olyan, mint amilyennek látszik
És látlak, ahogy sírsz, nevetsz
Semmit teszel, vagy épp sietsz
Ahogy dünnyögsz, hogy valamiből már elég
Igen, itt van a fejemben minden kép
De belehalok várni, hogy rám köszönsz
Hogy valahol az utcán majd szembejössz velem még...
Jönnek, mennek
Arcok, évek
És van, hogy
De tényleg
Hogy valamiért mindened odaadnád...
De nem kell sok szó, ezt te is jól tudod
Az Istent kérdezik, hogy hogy hagyhatott
Ennyi szenvedést, de nincs titokban
Az ember ujjlenyomata mindenen ott van!
És nincs, ami jobban, az pokolian fáj
Ha akit szeret, egyszer csak
Nem jön vissza már
De bármilyen sötét az út, amin jár
Egyszer minden elveszett lélek hazatalál...
Remény
Zenei stílus: Pop/Rock
Kiadás éve: 2019
Mindent, amit az ember szeret
Túl könnyen elveszíthet
Ez egy kemény, vad világ
De soha nem mondhatok neked mást
Csak azt hogy
Mindazt, amit az ember szeretni tud
Soha nem veszít el
Persze a kereszt húsba vág
De találkozik minden odaát...
Én látlak abban, amit együtt tehetnénk Veled
Ami egy hosszú élet alatt ajándék lehet
A tervek, az álmok, ha hibázunk
Hogy minden szarból kimászunk
És annyi mindenről beszélnünk kéne még
Hogy ne vigyen az élet félre
Túl könnyen elveszíthet
Ez egy kemény, vad világ
De soha nem mondhatok neked mást
Csak azt hogy
Mindazt, amit az ember szeretni tud
Soha nem veszít el
Persze a kereszt húsba vág
De találkozik minden odaát...
Én látlak abban, amit együtt tehetnénk Veled
Ami egy hosszú élet alatt ajándék lehet
A tervek, az álmok, ha hibázunk
Hogy minden szarból kimászunk
És annyi mindenről beszélnünk kéne még
Hogy ne vigyen az élet félre
Nézd, hogy a lényeg nem az
Hogy hány ember kedvel
Ezt a terhet engedd el
Hogy mindig nem lehetsz jó
Nem vagy te Jézus
Ha ismered a hibáid, tovább jutsz
Hogy erőddé válik, ha belátod
Ha néha gyenge leszel, mindegy, akárhogy
Ahogy egy napodról beszélsz épp
Igen, itt van a fejemben minden kép
De belehalok várni, hogy rám köszönsz
Hogy valahol az utcán majd szembejössz velem még...
Ha ismered a hibáid, tovább jutsz
Hogy erőddé válik, ha belátod
Ha néha gyenge leszel, mindegy, akárhogy
Ahogy egy napodról beszélsz épp
Igen, itt van a fejemben minden kép
De belehalok várni, hogy rám köszönsz
Hogy valahol az utcán majd szembejössz velem még...
Jönnek, mennek
Arcok, évek
És van, hogy
De tényleg
Hogy valamiért mindened odaadnád...
Arcok, évek
És van, hogy
De tényleg
Hogy valamiért mindened odaadnád...
Mindent, amit az ember szeret
Túl könnyen elveszíthet
Ez egy kemény, vad világ
De soha nem mondhatok neked mást
Csak azt hogy
Mindazt, amit az ember szeretni tud
Soha nem veszít el
Persze a kereszt húsba vág
De találkozik minden odaát...
Túl könnyen elveszíthet
Ez egy kemény, vad világ
De soha nem mondhatok neked mást
Csak azt hogy
Mindazt, amit az ember szeretni tud
Soha nem veszít el
Persze a kereszt húsba vág
De találkozik minden odaát...
Én néha látni vélem az utcán, a téren
És szinte mindenhol, ahogy szembejössz
De majd belehalok, hogy nem te vagy az sehol
Mint, ahogy minden eltűnt gyermek
Mint, ahogy minden eltűnt gyermek
Tükröt tart az embernek, hogy a
Mennyből a Földre hullott könnycseppek lettetek..
És látlak a lelki szemeimmel mindenhol
Ahogy felkelsz, vagy épp elalszol
Tudod, jó lenne, beszélnünk kéne még
És látlak a lelki szemeimmel mindenhol
Ahogy felkelsz, vagy épp elalszol
Tudod, jó lenne, beszélnünk kéne még
Arról, amit nem az ész, csak a szíved ért
Mint a születés, halál, véletlen
Egyik sem olyan, mint amilyennek látszik
És látlak, ahogy sírsz, nevetsz
Semmit teszel, vagy épp sietsz
Ahogy dünnyögsz, hogy valamiből már elég
Igen, itt van a fejemben minden kép
De belehalok várni, hogy rám köszönsz
Hogy valahol az utcán majd szembejössz velem még...
Jönnek, mennek
Arcok, évek
És van, hogy
De tényleg
Hogy valamiért mindened odaadnád...
Mindent, amit az ember szeret
Túl könnyen elveszíthet
Ez egy kemény, vad világ
De soha nem mondhatok neked mást
Csak azt hogy
Mindazt, amit az ember szeretni tud
Soha nem veszít el
Persze a kereszt húsba vág
De találkozik minden odaát...
Túl könnyen elveszíthet
Ez egy kemény, vad világ
De soha nem mondhatok neked mást
Csak azt hogy
Mindazt, amit az ember szeretni tud
Soha nem veszít el
Persze a kereszt húsba vág
De találkozik minden odaát...
De nem kell sok szó, ezt te is jól tudod
Az Istent kérdezik, hogy hogy hagyhatott
Ennyi szenvedést, de nincs titokban
Az ember ujjlenyomata mindenen ott van!
És nincs, ami jobban, az pokolian fáj
Ha akit szeret, egyszer csak
Nem jön vissza már
De bármilyen sötét az út, amin jár
Egyszer minden elveszett lélek hazatalál...
Mindent, amit az ember szeret
Túl könnyen elveszíthet
Ez egy kemény, vad világ
De soha nem mondhatok neked mást
Csak azt hogy
Mindazt, amit az ember szeretni tud
Soha nem veszít el
Persze a kereszt húsba vág
De találkozik minden odaát...
Túl könnyen elveszíthet
Ez egy kemény, vad világ
De soha nem mondhatok neked mást
Csak azt hogy
Mindazt, amit az ember szeretni tud
Soha nem veszít el
Persze a kereszt húsba vág
De találkozik minden odaát...