Tágas vizeken elevezek
Haragos a felszín, hulláma majd betemet
Ítéljen a föld s az ember, ha akar
Délibáb mind, amit majd a sírhant betakar
Nem keresem már a szavakat
Attól szép a világ

Hogy tudom, hogy benne vagy
Az egyik benned cseng

És bennem zeng egy másik hang
És hagyjuk, ahogy Isten ír belőlünk is egy dalt
Hogy a kaszás arat mindent

Miben nincsen szerelem
Pihesúlyú mérlegen méri meg a szívem
Földi terhek láncaiban nem vihet oda
Könnyű szárnyak előtt tárul az ég kapuja

Országok eltűnnek
Ha szülték, sírban végzi mind
Az idő elúszik
De van, mi nem múlik
Világok megszűnnek
Csillagok hullnak

Hol a föld s az ég egybeolvad
De Te bennem örök vagy

A végtelen alatt ölelünk
Míg tengerpartjára vetett vízcseppek lehetünk
A fényesebb te vagy, a másik én vagyok az
Amíg vissza nem kér a tenger

S vissza nem ad a part
És ahol útjaink szétszaladnak
Túléli a mulandót, ki elengedi azt
Ha nem int búcsút annak, minek

Mennie kell, annak tömlöcévé lesz az
Amíg nem ereszti el

De miből van a hit s az akarat?
Elszakíthatják vérink hamis határok alatt
Ám bölcsőnk végtelen égbolt
Kéz nem érheti fel
Ami összetartozik, ember nem szakíthatja el
Mert a kaszás arat mindent
Miben nincsen szerelem
Pihesúlyú mérlegen méri meg a szívem
Földi terhek láncaiban nem vihet oda
Könnyű szárnyak előtt tárul az ég kapuja

Országok eltűnnek
Ha szülték, sírban végzi mind
Az idő elúszik
De van mi nem múlik
Világok megszűnnek
Csillagok hullnak