Talán porrá lesz minden, de az, ami kell
Néhány pillanat megmarad, nem múlik el
A lényeddé válik, csak a sír veszi el
Amíg élsz, amíg vagy, beléd ég, mint egy jel...

Egyszer majd valamikor, vagy épp talán
A legeslegutolsó földi éjszakán
Megértjük, mit jelent az: emberré lenni
Mennyire tudjuk magunknál is jobban
Az életet szeretni...

Tök mindegy ki vagy, mit gondolsz magadról
Egy nehéz helyzet többet elmond mindarról
Hogy mit rejt a szíved, azt hogy hova húz..
Látod a lelket is, vagy csak a húst?!
Látod az értéket, vagy csak a pénzt?!
Érted az értelmet, vagy csak az észt?!

Nézd, sok ember magányos, magától menekül
Sok ember közt is lehet egyedül...

Nem ismered a jövőt
Nem láncol le a múlt
Te vagy az út
Amit az jár végig veled
Aki adni sose fél

Aki nem hibákat keres
Önzetlenül csak szeret
Pusztán azért, mert élsz...

 

Nem látod még a jövőt
Lehet elvakít az út
Ha sötét a múlt
De azt vakon felismered
Aki úgy ad, ahogy kér
Aki nem hibákat keres
Önzetlenül csak szeret
Pusztán azért, mert élsz...

Sok ember jön-megy, míg a bőrödben élsz
És bár mind értékes, de nem mindenki ért
Aki a lényeddé válik, csak a sír veszi el
Amíg élsz, amíg vagy beléd ég, mint egy jel...
Érted, hogy mindenki és minden Egy
Vagy neked ez most még tökmindegy?!
Látod a lelket is, vagy csak a húst?!
Változni is tudsz, vagy csak úgy elavulsz?!
Elmúlsz

 

Érzed az otthont, vagy nem látsz csak házat?!
Még hányat?
Út is tudsz lenni, vagy te folyton csak lázadsz?!
Belefáradsz...
Hálás vagy mindenért, vagy még valamit vársz?!
Szerelmed vár otthon, vagy csak egy társ?!

Sok ember közt akad, aki nem menekül magától
Nem is lesz soha egyedül...