Jártam mindenhol lassan
Voltam már hátul a sorban
Volt úgy, hogy térdre borultam
Az összetört szívemet húztam a porban
Nekem azt mondták van, hogy az élet
Kihúzza néha alólam a széket
Ha esni kell, hadd essek
Legalább megélem, amit ők sohasem mertek

Mindegy, ki mit mondott
Velem együtt jártak a gondok
Én a szakadék széléről
Álmodtam nagyot

Minden egyes tévedésem
Erősebbé tett, mint régen
Már tudom, nem hordhatom
A világ súlyát a vállamon
Én semmit nem kaptam meg ingyen
Senki nem virrasztott értem
Mégis ember lett belőlem
Mégis ember lett belőlem

Mondtak már mindent rólam
Gyerekként csak álmodoztam
Ha sarokba löktek, hittem a jóban
Hogy megosztom azt, amit magammal hoztam
Ma ugyanúgy tombol az akarat bennem
Levegőt azóta se vettem
Az iránytűm a szívemben
A félelmem elkergetem

Mindegy, ki mit mondott
Velem együtt jártak a gondok
Én a szakadék széléről
Álmodtam nagyot

Minden egyes tévedésem
Erősebbé tett, mint régen
Már tudom, nem hordhatom
A világ súlyát a vállamon
Én semmit nem kaptam meg ingyen
Senki nem virrasztott értem
Mégis ember lett belőlem
Mégis ember lett belőlem

Én egyedül másztam a hegyeket
Ahol a lejtő folyton meredek
Előttem csak egy cél lebegett
Hogy mindig megéljem a perceket

Minden egyes tévedésem
Erősebbé tett, mint régen
Már tudom, nem hordhatom
A világ súlyát a vállamon
Én semmit nem kaptam meg ingyen
Volt, hogy senki nem hitt bennem
Mégis ember lett belőlem
Mégis ember lett belőlem