Soha nem felejtem, ahogy a srácokkal
Kinn a pályán, vérünkben száz fokkal
Forró a beton, mégis hűti a lábam
Egy lépés, két lépés, labda kosárban
A lányok vizslattak, mi meg őket
Észre se vettük a viharfelhőket
Szendvics a táskában, fele a tiéd, mert
A barátság éhséget nem ismer
Ahol én ehetek, ott te is enni fogsz
Te meg a bajszod alatt

mindegy mit piszmogsz
A magunk dolga, ami minket érdekel
De tiszteletet manapság az érdemel,
Ahol szép a ház, jó nagy garázzsal
Mikor nevettél utoljára anyáddal?
A pénz egy szép napon

puszta papír lesz,
De a házamba akkor is bejöhetsz!

Ez a mi mesénk, a betonból erdőbe
Gyere barátom, üljünk ki a tetőre!
A naplemente pont olyan, mint régen
A tükörképünk ott fenn az égen

Felnőtt a testem,

de belül egy gyerek él
Aki nem pénzért, csak a szemedért
Játékkatonák szerte a szobában
Igazán rosszul semmit se csináltam
Mindenből tanulni kell, ez az élet
A legszörnyűbb dolog is

ezért van érted
Elfogadni nem annyit tesz,

hogy szolga légy
Hányd ki a fejedből azt a sok ganéjt!
Rájöttél már? Hazudtak a lurkónak
Mert a világ valójában fullkontakt
Kesztyűm húzom,

legyen, ahogy lenni kell,
De nem keresem a harcot már senkivel
A szemedben ott az egész életed
Szívedig rajta keresztül lépkedek
Öklöm helyett megrázom a szilvafát
Hogy majd eljátszhassak

egy nagypapát

Ez a mi mesénk, a betonból erdőbe
Gyere barátom, üljünk ki a tetőre!
A naplemente pont olyan, mint régen
A tükörképünk ott fenn az égen

Nyújtsd a kezed, én tartom közben
Akár a gép, elmúlik, rohan annyi év
Lángol valami, a múlt gyorsan leég
Egyre porosabb a falon a kép
Mindennek ára van,

valami mindent megér
Embernek farkasa az üresség
Tartalom és végcél és remény
És már is menekül a sötétség

Te se várj másra, én sem várok rád
Ez az élet, vérrel teli bőrkabát
Próbálok adni még, nem pedig elvenni
Amit csak lehet, a jelenben megtenni
Ess el nyugodtan, csak aztán állj is fel!
Nem elég nézni, ezt bizony látni kell!
Tegyél magadért, mástól ne várj csodát,
És majd felfogod; Isten megtalált!

 

Ez a mi mesénk, a betonból erdőbe
Gyere barátom, üljünk ki a tetőre!
A naplemente pont olyan, mint régen
A tükörképünk ott fenn az égen

Nyújtsd a kezed, én tartom közben
Akár a gép, elmúlik, rohan annyi év
Lángol valami, a múlt gyorsan leég
Egyre porosabb a falon a kép
Mindennek ára van,

valami mindent megér
Embernek farkasa az üresség
Tartalom és végcél és remény
És már is menekül a sötétség