Egy gondolat megszállt most
és magamra zártam a belvárost
hogy úgy, mint régebben
összefussak veled majdnem véletlen
félhomály, kis italka
nincs talán, a kártyáink kirakva
van némi sejtésem, mi lesz ma
mondhatni nincs semmi dilemma
valami közeleg, ó, jaj
a nyelvem, a nyakad, egy sóhaj
szólj, ha messzire mennék
egy titok vagy, amivel eldicsekednék

A város szemei rajtunk,
utánunk fordul mindenki
kicsit egymásba zuhantunk,
de játsszuk el, hogy nincs semmi
bámulnak az utcák és minden tér
de más nem látott úgy, mint én
a város szemei rajtunk
utánunk fordul mindenki

Összenézünk, összeérünk
a történetekkel visszatérünk
lehet, nincs is miértjük
csak mi tudjuk, csak mi értjük
minden érzelem túltolva
közelről beszélünk, suttogva
száj a szájtól fél centi
veled a legjobb eltévedni
hipnotizálva megyek fel hozzád
míg az éj ütemét meghozzák
a kopogó léptek a Dob utcán
minden percünk lefotóznám

 

A város szemei rajtunk,
utánunk fordul mindenki
kicsit egymásba zuhantunk,
de játsszuk el, hogy nincs semmi
bámulnak az utcák és minden tér
de más nem látott úgy, mint én
a város szemei rajtunk
utánunk fordul mindenki

Ez a mienk, és ilyet nem tud más
a valóságból kiugrás
szikra robban, szoknya libben
szétpattannak a gombok az ingen
a liftben, a világ elnémul
az ész kitenné a ne zavarj-táblát
a kezem a stop-gomb felé nyúl
talán ez több, mint barátság

 

A város szemei rajtunk,
utánunk fordul mindenki
kicsit egymásba zuhantunk,
de játsszuk el, hogy nincs semmi
bámulnak az utcák és minden tér
de más nem látott úgy, mint én
a város szemei rajtunk
utánunk fordul mindenki