Bámultál üres szemmel rám,
Ez a lélek mélyen hallgat már.
Menedéket nyújtott minden éj,
Feladom, ha nincs több szenvedély.

Nem ez a végső utazás,
Fékevesztett zuhanás.

Szólj! Ha vihart hozhat a szél.
A szív ma ellenfél.
Elhibáztam, nincs több kérdés.
Szólj! Hogy végleg mennem kell.
A sorsod ellen kell.
Ez a szívszorító végső játék.
Szólj!

Könyörögtem még egy percet, várj
Sikerülhet egyszer még talán.
Szomorú és tiszta már a kép.
Vagy az út már két felé tart rég.

Nem ez a végső utazás,
Fékevesztett zuhanás.

Szólj! Ha vihart hozhat a szél.
A szív ma ellenfél.
Elhibáztam, nincs több kérdés.
Szólj! Hogy végleg mennem kell.
A sorsod ellen kell.
Ez a szívszorító végső játék.

Miért nem szóltál? Csak sírtál.
A csend is nagyon nyomasztó.
Újból csak vádolsz. Nézz rám!
Nem kell a sok üres szó!

Szólj! Ha vihart hozhat a szél.
A szív ma ellenfél.
Elhibáztam, nincs több kérdés.
Szólj! Hogy végleg mennem kell.
A sorsod ellen kell.
Ez a szívszorító végső játék.
Szólj!

Hideg ez a csók és hideg ez a kéz.
Hamis ez a bók és különös a fék.
Sodor ez az ár és tova visz a szél.
Rohan ez a vágy, de oda sosem ér.