Egy magányos szirten
A szárnyad legyek
Hogy ne félj az egekig szállni

A részvétlen csöndben
A hangod legyek
Hogy elmondd, ami még elmondható

Hadd legyek a szó
Hadd legyek a dal
Amit elviszel magaddal

Legyek ami nincs
A tenger fenekén
A kincs
Legyek én

Tüdőnek a vér
Időnek a tér
Ahol minden körbeér

Zord vidékre csalt
Folyónak a part
És a híd mi összetart

Minden úton levőnek a hajlék
Kulcs a lábtörlő alatt

Még az is ami nincs
A tenger fenekén
A kincs
Legyek én

Egy magányos szirten
A szárnyad legyek
Hogy ne félj az egekig szállni

A részvétlen csöndben
A hangod legyek
Hogy elmondd, ami még elmondható

Hadd legyek a szó
Hadd legyek a dal
Amit elviszel majd magaddal

Legyek ami nincs
A tenger fenekén
A kincs
Legyek én

A „már” helyett a „még”
A bátraknak a rég
Elveszített büszkeség

A rossz után a jó
Hajónak a tó
A bántás mi visszaszívható

Minden úton levőnek a hajlék
Kulcs a lábtörlő alatt

Legyek ami nincs
A tenger fenekén a kincs

Aki majd komolyan vesz
Aki a helyére tesz
Ki végig elkísér

Akit már nem érdekel
Aki most nem adja fel
Ki a mindenséggel mér
Az a dal
Legyek én

Hadd legyek én
Legyek én

Minden úton levőnek a hajlék
Kulcs a lábtörlő alatt

Minden úton levőnek az emlék
Mi örökre megmarad

Nem baj hogyha nincs
A tenger fenekén a kincs
Legyek én