Várj, hadd meséljek-,
várj, ülj le, kérlek!
Volt, annyi minden volt...

Várj, elregélek
pár szenvedélyes szót-,
elfelejtett jót.

Nézd, ma is forog a Föld, mint rég,
ma is pörög a város még-,
csak a szívem robban szét...

Nézd, ma is lemegy a Nap, mint rég,
te is ugyanolyan vagy még-,
tudod, én sem változnék...

Visszajár egy álom,
nem hívom, nem várom-,
de te megtalálsz elvesztett gyémánt...
Visszajár, és látom,
hogy vársz rám az ágyon-,
ahogy senki más...eljátszott gyémánt.

Várj, visszatér egy vágy,
minden éjjel:
szállsz, újra hozzám szállsz.

Vár, minden engem vár,
minden éjjel:
fáj, fáj, hogy álom már.

Nézd, ma is forog a Föld, mint rég,
ma is pörög a város még-,
csak a szívem robban szét...

Nézd, ma is lemegy a Nap, mint rég,
te is ugyanolyan vagy még-,
tudod, én sem változnék..

 

Visszajár egy álom,
nem hívom, nem várom-,
de te megtalálsz elvesztett gyémánt...
Visszajár, és látom,
hogy vársz rám az ágyon-,
ahogy senki más...eljátszott gyémánt.

Várj, újra élném,
a végét cserélném-,
százszor megér egy ráadást!

De bármerre lépnénk,
a végén lelépnénk-,
hív, messze hív egy állomás...

 

Visszajár egy álom,
nem hívom, nem várom-,
de te megtalálsz elvesztett gyémánt...
Visszajár, és látom,
hogy vársz rám az ágyon-,
ahogy senki más...eljátszott gyémánt.