Dalszöveg
Regisztrálok
BELÉPÉS
E-mail cím
Jelszó

Elfelejtett jelszó

KONCERTFILM KATEGÓRIÁK

 
Szerkesztés

Vissza a jövőbe

Zenei stílus: Hip-Hop Kiadás éve: 2023
Előadó: Punnany Massif

Zeneszerző: Pető Szabolcs, Felcser Máté, DOÓR, Heilig Tamás
Dalszövegíró: Lipics Gergő, Farkas Roland, Felcser Máté, Meszes Balázs, Pető Szabolcs
Tudtam, én is felnövök,
Nem tűnök ki sok felnőtt között.
Amit gondoltam és ami lettem más,
Más pixelszámú a felbontás.
Akit utolér a járvány, felnő,
Hiába puha még a bárányfelhő.
Elefántot emészthet az anakonda,
Ha nem látom, mert nehéz a kalapomba.
Ha megdől a képlet, levetem,
Néha én sem lennék a helyemen.
De újból jön, ami motivál,
Végtelen tényező korrigál…
 
Boldog gyerekkor, volt, hogy szerep volt,
Olykor kedvem zord, bontott szelet szórt.
Az otthon nemes bók, romlott kegyet hord.
Pokol menet, hol pofont rejt egy ól.
 
Szaladtam már pofonfába,
Voltam sanszok bukott álma,
Anyámék románca, voltam angyalok tánca.
Voltam magány, üres szoba, kulcsra bezárt ajtó,
Voltam önző, hiú, vidéki buta fiú.
Voltam introvertált és egyszerre izgága,
Voltam hazugságok vegyszeres igazsága.
Voltam irigységtől sárga, zseton nélkül spárba,
Saját magam árnya, madár törött szárnya.
Voltam persona non grata, versek kósza lába,
A gyerekkornak hála jól vagyok mostanában.
Voltam naív szerelem, lélektelen vágy
Voltam alany, állítmány, élettelen tárgy.
Voltam lelkesedés, volt is eszem, de kevés,
Voltam korán kelés, busz után menetelés.
Voltam nyögve nyelés, korai merevedés,
Kenyéren penész, de hát mindenkinek nehéz…
 
Tudtam, én is felnövök,
Nem tűnök ki sok felnőtt között.
Amit gondoltam és ami lettem más,
Más pixelszámú a felbontás.
Akit utolér a járvány, felnő,
Hiába puha még a bárányfelhő.
Elefántot emészthet az anakonda,
Ha nem látom, mert nehéz a kalapomba.
Ha megdől a képlet, levetem,
Néha én sem lennék a helyemen.
De újból jön, ami motivál,
Végtelen tényező korrigál…
 
Boldog gyerekkor, volt, hogy szerep volt,
Olykor kedvem zord, bontott szelet szórt.
Az otthon nemes bók, romlott kegyet hord.
Pokol menet, hol pofont rejt egy ól.
 
Voltam, vagyok, ugyanúgy, mint más is
Ahogy a virgonc kölyök, aztán a fáradt társ is: változó.
Röpke pillanat, herótod, hogy állandó,
Pontos óra, mi időnként lefolyik a számlapról.
 
Alkonyatból eső, hőgutából zivatar,
Túl gyors az élethez, a halálhoz meg fiatal
Vagyok és élek, maradnék is tisztelettel,
Széllel szembe hugyozott sors pont így nevelt fel.
Volt, hogy nem szólt száj,  így hát nem fájt fej,
Lehetőségeim tömkelege ilyen miatt ment már el.
Aztán megtanultam, úgy jutok el oda, ahova tartok,
Ha távolodom onnan, ami azelőtt a start volt.
Voltam minden, mit megkaphatsz,
Ezért már rég elfogyott
Remény és csalódás között billegő megszokott.
Voltam mélyre rejtett, majd lángra lobbanó érzés,
Kollektív tudat, aztán lehasított én-rész.
Látszólag tökéletes vagy szívből igazi,
Ahogy elején öcsibogyó, aztán öregedő faszi
Vagyok már, nemsoká lesz majd, hogy ég velem,
De a végszó előtt emlékeimből
Építsünk egy várat még, csak játszunk még…
 
Boldog gyerekkor, volt, hogy szerep volt,
Olykor kedvem zord, bontott szelet szórt.
Az otthon nemes bók, romlott kegyet hord.
Pokol menet, hol pofont rejt egy ól.
 
Mert tudtam, felnövök,
Egy a felnőttek között.
Mit gondoltam, az régen más,
Átformálhatott az elmúlás.
Mert utolért az, aki felnő,
Nem keresem a bárányfelhőt.
Releváns, már tudom, fogy az óra
Hova tűnt a gyermek, aki azt mondta…
Ha megdől a képlet, levetem,
Mindenre lesz ötletem.
Végtelen az, ami motivál,
Hol van a kölyök, aki ordibál?

Képgaléria

Albumok

Ehhez az előadóhoz még egyetlen album sincs társítva.

Dalszövegek