Még előttem a kép
De minden, ami szép volt, már a múlté
Csak rohan az idő, és beborul az ég
Bármi, ami bántott, megfakult rég
Megfakult rég...

Lejárt az időm, késő bánat
Betemet a múlt meg az önsajnálat
Beteget jelentve elbújok idebenn
A világ elől, ahol a gondok elszállnak
Visznek messzire, vissza se nézek
Fantáziám ad értelmet az egésznek
A kelésnek, ettől ha kevésnek érzem magam
Erőt ad ahhoz, hogy folytassam másnap
Van, aki örül, ha láthat
Közben engem az üresség áthat
Nekem senki sem árthat, semmi se fáj
Engem nem bánthat senki, mindent elvettek már
Itt vagyok, ülök a műterem közepén
Negyvenévesen is magányos vagyok én
4x4-es szoba ez, lemértem
Ha ez volt a célom, azt hiszem elértem

Még előttem a kép
De minden, ami szép volt, már a múlté
Csak rohan az idő, és beborul az ég
Bármi, ami bántott, megfakult rég
Megfakult rég...

A változásnak nem tudok utat szabni
Az idő alakít, én meg észre sem veszem
Ha fájt is néha, nem mutattam ki
Néha az sérült, aki nem érdemelte meg
Ha magamba nézek, nehéz beismernem
Csak a nád vagyok, akit hajlít a szél
Aki nem áll ki magáért, és nem is tette
Amennyire hagyják, épp csak annyira él
Az ember szépen lassan beletörődne
Hogy van, amin nem alakít az idő sem
Ma nem magamért szorítom a kezem ökölbe
Amit pénzért megvehetsz, sosem lesz időtlen
Csak a szeretet, amin nem fognak az évek
Már megbecsülöm ezeket az értékeket
Fiatalon én is azt hittem, hogy élek
Csak nem tettem fel a jó kérdéseket...

Még előttem a kép
De minden, ami szép volt, már a múlté
Csak rohan az idő, és beborul az ég
Bármi, ami bántott, megfakult rég
Megfakult rég...

Kevés az időd, hát használd jól
Szabadulj meg a rablánctól
Szabadulj meg mindentől
És mindenkitől, aki meggátol
Ha maradsz az úton, nem tévedsz el
Öleld meg őt még egyszer
Mert eljön a pillanat, amikor majd
Csörög az óra, de nem ébredsz fel
A szél fújja a fákat, érzem
Tegnap is csak a mának éltem
Holnap is annak fogok
Bármit is teszel, engem te nem láthatsz térden
A napokat színezd be bátran
Ami fontos, a szívembe zártam
Felnőttem, és rájöttem
Nem lesz úgy, ahogyan a filmeken láttam

Még előttem a kép
De minden, ami szép volt, már a múlté
Csak rohan az idő, és beborul az ég
Bármi, ami bántott, megfakult rég
Megfakult rég...

A szemem sarkában szaladnak a fák
Ma nem zúg a szél, ma csak hallgat a nád
Néha úgy érzem, hogy mindegy, mit teszek
Mindenki elmegy, de én még itt leszek
Változom, akár az évszakok
Egyszer a nap süt, de máskor megfagyok
Megsárgul a levél a fákon
De ha az élet szép, a halált se bánom
Éld az éjjeled, éld a nappalod
Az eltelt időt vissza nem kapod
A végzet nyomja csókját a szádra
És többé már ő sem hoz kávét az ágyba
Mikor az utolsó útra indulunk
Csak az határoz meg, amit itt hagyunk
Csak az számít, ki voltam, míg éltem
A tetteink örökké hamuként szállnak a szélben