Vízparton a szél, fűszálon a dér
Kibeszél
Ne hallgass rá!
Fáj nem tagadom, míg átkarolom
Nem akarom,
De vágyom rá

Ma éjjel ránk szakad a mindenség
Kacagva csúszunk majd rajta át
Én téged bepakoltalak már rég
Hova tovább? Hova tovább?
Bármerre mennél úgyis követlek
A talpunk zúgja majd a bál zaját
Együtt zenélünk majd a köveknek
Odatalálsz? Odatalálsz?

Vízparton a szél, fűszálon a dér
Kibeszél
Ne hallgass rá!
Fáj nem tagadom, míg átkarolom
Nem akarom,
De vágyom rá

Lesem a szemed, de csak titokban
Ketten a teremben a sarokban
Neked az égbolt minden csillagát
Leloptam, lehoztam
Leszek a versed, te a novellám
Rímel a lelkünk, el is szavalnám
Leszek a válasz, te a dilemmám
Nyitottan, nyitottan

Vízparton a szél, fűszálon a dér
Kibeszél
Ne hallgass rá!
Fáj nem tagadom, míg átkarolom
Nem akarom,
De vágyom rá

Elszenderül szolid este után
Duna partján ölemben alél
Papírcsónakkal a víz felszínén
Visszafújja, visszahozza a szél

Vízparton a tél, tisztáson a dér
Kibeszél
Ne hallgass rá!
Fáj nem tagadom, bár nem mutatom
Ma feladom,
Nem várok rád