Feszítem a határt, hogy lépjem át
Köszönöm a szép éveket!
És van, amiért az életem odaadnám
De ezek nélkül élni sem érdemes
Nincs múltam, nincs nevem
Mégis megvan mindenem
Nincs jövőm, csak jelenem
Mégis megvan mindenem!

Én nem ígérhetem meg a holnapot sem
Csak ezt a mai napot
Amennyi időt szánt nekem az Isten
Csak annyit adhatok
És senki sem adhat többet neked annál
Mint amit Ő adott
Egy testet, a Földet, a Napot, a Holdat

Meg egy univerzumot

Aztán ott van az öröm, mellé ott, ami bánt
Azért hogy lásd, hogy e kettő mennyire más
Azért hogy lásd, hogy egyik sem vagy
Ahogy hagyod, csak annyira hat rád
Ott az utca, a ház ahova szült az anyád
Szerencséd volt, ha szeretett, volt aki másképp járt
Ott a falu, meg a város: ez a szülőföld
Miféle ember kéri, hogy eltöröld?!

 

Feszítem a határt, hogy lépjem át
Köszönöm a szép éveket!
És van, amiért az életem odaadnám
De ezek nélkül élni sem érdemes
Nincs múltam, nincs nevem
Mégis megvan mindenem
Nincs jövőm, csak jelenem
Mégis megvan mindenem!

Nem ígérhetem azt, hogy mindig itt leszünk
Azt te sem kérheted
De amíg élünk, fel kell, hogy ismerd
Hogy miért érdemes!
Meg azt, hogy nincs nálunk gazdagabb
Te is, és én is az vagyok
Ott van a test meg a Föld, a Nap

Ja meg az univerzumok!

Aztán ott van a születés, és ott a halál
Azért hogy lásd, hogy e kettő egymásra vár
Azért hogy lásd, hogy e kettő kéz a kézben

A legszerelmesebb pár
Aztán ott van ezeken túl a végtelen
Többismeretlenes egyenlet a szívedben
Egyszerű elmének ez Mennyei királyság
De bolond, akinek ez baromság!

Feszítem a határt, hogy lépjem át
Köszönöm a szép éveket!
És van, amiért az életem odaadnám
De ezek nélkül élni sem érdemes
Nincs múltam, nincs nevem
Mégis megvan mindenem
Nincs jövőm, csak jelenem
Mégis megvan mindenem!