Miénk itt a tér, mert mi nőttünk itt fel
A ház is a miénk, mert mi viseljük el
Nekünk kevés fény jut, árnyékból van több
A sötét szobákban a pók rossz hálót köt

Miénk itt a tér, miénk itt a tér

A mély udvarokban csak ecetfa nő
A lépcsőn, melyen járunk, elkopott a kő
Miénk itt a tér, mert mi nőttünk itt fel
Ismerős a fütty, és egymásnak felel

Miénk itt a tér, miénk itt a tér

Csavarogtunk mi már sok-sok délután
Ápolt kerteken, hol elfeküdt a nyár
És ha este lett, és indultunk haza
Visszafogadott minket ott a tér dala

Miénk itt a tér, miénk itt a tér