Mint a szobrász a szobrának
Szárnyak a madárnak
Hegyek a völgyeknek
Vér a vérereknek
Mint harc az oltalomnak
Élőknek a holtak
Fák a szélviharnak
Napfénynek az árnyak

Én meghajlok előtted
Én elhiszem a szemednek
S hogyha elkerülnek az álmok
Hát majd csillagfénynél várok
Nekem nem ér semmit a vétek
Érted hadat üzenek az énnek
Nélküled nincs értelme a szónak
A szívemen csak ördögök lovagolnak

Mint a kék az óceánnak
Tegnapok a mának
Ész a sejtelemnek
Múlt az elmenőnek
Örömnek a bánat
Cél az út porának
A tér a végtelennek
Mint testeknek a sejtek

Én meghajlok előtted
Én elhiszem a szemednek
S hogyha elkerülnek az álmok
Hát majd csillagfénynél várok
Nekem nem ér semmit a vétek
Érted hadat üzenek az énnek
Nélküled nincs értelme a szónak
A szívemen csak ördögök lovagolnak