Megfagyott tükörkép
Egy nyitott ablak mellett
A kihűlt szobák közt
Ketten, némán ballagunk

Nézd meg mivé lettek
A tűztől fénylő termek
Hogy a leghidegebb részei
Most te és én vagyunk
Itt megfagyunk!

Ne kérj többet, ne adj semmit
Az idő átformál mindenkit
Ha találkoznánk, nem ismernél rám
Mert az álarc, amit eddig hordtam
Ráncokat mart rég a húsba
Jövő nélkül bennem végül megfagytál!

Rend helyett a káosz
Béke helyett zűrzavar
Kiolt végül minden lángot
Ez a csontig maró szélvihar

 

Ne kérj többet, ne adj semmit
Az idő átformál mindenkit
Ha találkoznánk, nem ismernél rám
Mert az álarc, amit eddig hordtam
Ráncokat mart rég a húsba
Jövő nélkül bennem végül megfagytál!

Ne kérj többet, ne adj semmit!
Ne kérj többet, ne adj semmit!
Ne kérj többet, ne adj semmit már!

 

Ne kérj többet, ne adj semmit
Az idő átformál mindenkit
Ha találkoznánk, nem ismernél rám
Mert az álarc, amit eddig hordtam
Ráncokat mart rég a húsba
Jövő nélkül bennem végül megfagytál!