Számolni sem bírnád az élményt
Annyi vár naponta rád
Az élet kincse mint a tenger
Ne csak evezz, éld is át!
Ajándék minden perc, amit kapsz
És az óra körbe jár
Az idő, amit elpocsékolsz pereg,
és nem jön többé vissza már.

Ha mindig az kell, ami nincs,
semmi soha nem lesz kerek.

Mindig szorít a cipő meg a ruha,
Mindig üldöz a hiány.

A szívedben a kő
egyre nehezebb, ahogy naponta nő
Ismered: zavar majd a tél,

a nyár, munka,

tanulás, a fizetés,

a számlák, a dugóban utazás,
a szomszéd, a gyerek,

a férfi meg a nő
Pedig amit a Sors ad,

mind Lélekszerelő.

Lehet, hogy nem lesz minden nap
mese, De eddig sem volt az
Valahogy mégis túléltük,
és erőt ad az emlékük.
Lehet, hogy fáj majd néhány seb
De erőt ad, majd ha túléled
S ha panaszkodsz, nem lesz jobb,
Csak kifordul a világod.

Szerintem szép vagy
Szerinted meg nem.
Pedig ugyanazt látjuk
csak másféleképpen.
Szerintem az élet szép,
De ha szerinted nem
Bár ugyanazt látjuk, de
másféleképpen.

Számolni sem bírnád az élményt,
Annyi vár naponta rád,
Az élet kincse, mint az égen
A csillag annyi vár
Gyógyítana minden perc, amit kapsz
De ha nem hagyod, lejár
Az idő, amit elpocsékolsz pereg,
és nem jön többé vissza már.

Ha mindig az kell,

ami nincs semmi soha
Nem adhat örömöt, amid van.

Nem csoda, hogy zavar az anyád,

az apád meg a világ
És ha más teszi

a tévedés, meg a hibák
És az igazság, meg ha hazudnak.
Zavar a hétfő reggel fél hat.
Zavar a feleség, a férj,

meg a szerető
Pedig, ami szembe jön

mind: Lélekszerelő