Jessica - Mohamed Fatima
Zenei stílus: Hip-Hop
Kiadás éve: 2020
Előadó:
Children of Distance
Zeneszerző: Kovács Norbert
Dalszövegíró: Ács Róbert, Kovács Norbert, Nyári Roland, Somogyi Péter
Zeneszerző: Kovács Norbert
Dalszövegíró: Ács Róbert, Kovács Norbert, Nyári Roland, Somogyi Péter
Kiáltok, de nem hallja senki
Úgy érzem, nem kapok levegőt
Nem akarok egyedül lenni
Miért nincs ugyanúgy, mint ezelőtt?
Nem volt más, csak egy átlagos tinilány
Úgy érzem, nem kapok levegőt
Nem akarok egyedül lenni
Miért nincs ugyanúgy, mint ezelőtt?
Nem volt más, csak egy átlagos tinilány
Még hinni akart, amiben nem volna szabad
Fogva tartják a kételyek, mert
Fogva tartják a kételyek, mert
A tettek nélkül csak üresek a szavak
Megpróbál majd a szemükbe nézni
Megpróbál majd a szemükbe nézni
De nem akarja látni, amit láthatna
A könnyek mögött csak az ígéretek
A könnyek mögött csak az ígéretek
Hiába kérdezne, várna a válaszra
Nem látták felnőni, mert nem értek rá
Nem kislány már, ő is felfogta
Hogyha fontos lenne meg számítana
Hogyha fontos lenne meg számítana
Nem hagynák magára, de megszokta
Mégis hatalmas lett az űr benne
Mégis hatalmas lett az űr benne
Folyton csak keresi a választ a miértre
Senki sem érti meg, milyen az
Senki sem érti meg, milyen az
Ha tizenévesen érzi magát teljesen kiégve
Nem tudja mi az, hogy bízni másban
Nevetni sosem, csak sírni láttam
Nem kapaszkodott már, meg nem küzdött
Nem kapaszkodott már, meg nem küzdött
Mert nem tudta milyen, ha a szív hibátlan
Nem maradt más, csak hogy véget vet
Nem maradt más, csak hogy véget vet
Ennek a mérgező életnek
Vajon ki menti meg, ha senki sem hallja
Vajon ki menti meg, ha senki sem hallja
A sikolyát egy elveszett léleknek?
Kiáltok, de nem hallja senki
Úgy érzem, nem kapok levegőt
Nem akarok egyedül lenni
Miért nincs ugyanúgy, mint ezelőtt?
Én láttam a szemét a gyermeknek
Kiáltok, de nem hallja senki
Úgy érzem, nem kapok levegőt
Nem akarok egyedül lenni
Miért nincs ugyanúgy, mint ezelőtt?
Én láttam a szemét a gyermeknek
Mint egy kalitkában a szenvedő fogoly
Akit sebezni lehet, így tovább sebeznek
Akit sebezni lehet, így tovább sebeznek
Megfojtják a láncok, már nem megy a mosoly
Gyengét bántani az nagy dicsőség
Gyengét bántani az nagy dicsőség
A félelem ott van a torkában
Nap mint nap éli át a terrort
Nap mint nap éli át a terrort
Egy kitaszított lány az osztályban
Mindenhol sötét, mindenhol árnyak
Oda sodródik, ahova viszi az ár
Próbálna szólni, de a szülő nem látja
Próbálna szólni, de a szülő nem látja
Amit meg mond, azt nem hiszi tanár
A zaklatás vége egy műtét lett
A zaklatás vége egy műtét lett
A napjai egyre csak szürkébbek
A keménymag örül, ez mennyire menő
A keménymag örül, ez mennyire menő
Hogy ennyire a padlóra küldték le!
Még kevesebbet tart magáról
Ha nem kell magának, hogy kellhet másnak?
Majd telnek az évek, és segítség nélkül
Majd telnek az évek, és segítség nélkül
Nem lesznek nyomai a változásnak
Egy idő után már csak magát utálja
Egy idő után már csak magát utálja
Mert hagyta, hogy győzzenek a félelmek
Csak a gyötrődés, ami marad utána
Csak a gyötrődés, ami marad utána
Mert ezt annak hívjuk, nem életnek
Kiáltok, de nem hallja senki
Úgy érzem, nem kapok levegőt
Nem akarok egyedül lenni
Miért nincs ugyanúgy, mint ezelőtt?
Ez a mese egy lányról szól
Kiáltok, de nem hallja senki
Úgy érzem, nem kapok levegőt
Nem akarok egyedül lenni
Miért nincs ugyanúgy, mint ezelőtt?
Ez a mese egy lányról szól
De a története nem is annyira ritka
Jessicának jó szíve van
Jessicának jó szíve van
Csak az apja egy lecsúszott alkoholista
Minden nap a keserűség
Minden nap a keserűség
Meg a szégyen veti meg az ágyát
Csak gyűlnek a számlák, de annyira futja
Csak gyűlnek a számlák, de annyira futja
Hogy minden nap verje a lányát
Nincsenek barátok, nincsen szerelem
Nincs boldogság, de magány van
Kétségbeesetten keresi a kiutat
Kétségbeesetten keresi a kiutat
A mélyből, de őrlődik magában
Csak a bánat tapossa az árnyékát
Csak a bánat tapossa az árnyékát
Szabadulni szeretne az emlékektől
De egyre csak messzebbre taszítja magát
De egyre csak messzebbre taszítja magát
A vágyott szebb élettől
Bezárkózik, hogy ne tudja senki
De lassan megfullad a zajtól
Ordítani tudna, de belenevelték
Ordítani tudna, de belenevelték
Hogy a hallgatás megóv a bajtól
Éjszakánként az utcákat járja
Éjszakánként az utcákat járja
Csak otthon ne kelljen lennie
Nem tudja, mit kezdjen az élettel
Nem tudja, mit kezdjen az élettel
Ha az élet semmit nem kezd vele
Kiáltok, de nem hallja senki
Úgy érzem, nem kapok levegőt
Nem akarok egyedül lenni
Miért nincs ugyanúgy, mint ezelőtt?
Úgy érzem, nem kapok levegőt
Nem akarok egyedül lenni
Miért nincs ugyanúgy, mint ezelőtt?
Képgaléria
