Dalszöveg
Regisztrálok
BELÉPÉS
E-mail cím
Jelszó

Elfelejtett jelszó

Szerkesztés

Jessica - Mohamed Fatima

Zenei stílus: Hip-Hop Kiadás éve: 2020
Előadó: Children of Distance

Zeneszerző: Kovács Norbert
Dalszövegíró: Ács Róbert, Kovács Norbert, Nyári Roland, Somogyi Péter
Kiáltok, de nem hallja senki
Úgy érzem, nem kapok levegőt
Nem akarok egyedül lenni
Miért nincs ugyanúgy, mint ezelőtt?

Nem volt más, csak egy átlagos tinilány
Még hinni akart, amiben nem volna szabad
Fogva tartják a kételyek, mert
A tettek nélkül csak üresek a szavak
Megpróbál majd a szemükbe nézni
De nem akarja látni, amit láthatna
A könnyek mögött csak az ígéretek
Hiába kérdezne, várna a válaszra

Nem látták felnőni, mert nem értek rá
Nem kislány már, ő is felfogta
Hogyha fontos lenne meg számítana
Nem hagynák magára, de megszokta
Mégis hatalmas lett az űr benne
Folyton csak keresi a választ a miértre
Senki sem érti meg, milyen az
Ha tizenévesen érzi magát teljesen kiégve

Nem tudja mi az, hogy bízni másban
Nevetni sosem, csak sírni láttam
Nem kapaszkodott már, meg nem küzdött
Mert nem tudta milyen, ha a szív hibátlan
Nem maradt más, csak hogy véget vet
Ennek a mérgező életnek
Vajon ki menti meg, ha senki sem hallja
A sikolyát egy elveszett léleknek?

Kiáltok, de nem hallja senki
Úgy érzem, nem kapok levegőt
Nem akarok egyedül lenni
Miért nincs ugyanúgy, mint ezelőtt?

Én láttam a szemét a gyermeknek
Mint egy kalitkában a szenvedő fogoly
Akit sebezni lehet, így tovább sebeznek
Megfojtják a láncok, már nem megy a mosoly
Gyengét bántani az nagy dicsőség
A félelem ott van a torkában
Nap mint nap éli át a terrort
Egy kitaszított lány az osztályban

Mindenhol sötét, mindenhol árnyak
Oda sodródik, ahova viszi az ár
Próbálna szólni, de a szülő nem látja
Amit meg mond, azt nem hiszi tanár
A zaklatás vége egy műtét lett
A napjai egyre csak szürkébbek
A keménymag örül, ez mennyire menő
Hogy ennyire a padlóra küldték le!

Még kevesebbet tart magáról
Ha nem kell magának, hogy kellhet másnak?
Majd telnek az évek, és segítség nélkül
Nem lesznek nyomai a változásnak
Egy idő után már csak magát utálja
Mert hagyta, hogy győzzenek a félelmek
Csak a gyötrődés, ami marad utána
Mert ezt annak hívjuk, nem életnek

Kiáltok, de nem hallja senki
Úgy érzem, nem kapok levegőt
Nem akarok egyedül lenni
Miért nincs ugyanúgy, mint ezelőtt?

Ez a mese egy lányról szól
De a története nem is annyira ritka
Jessicának jó szíve van
Csak az apja egy lecsúszott alkoholista
Minden nap a keserűség
Meg a szégyen veti meg az ágyát
Csak gyűlnek a számlák, de annyira futja
Hogy minden nap verje a lányát

Nincsenek barátok, nincsen szerelem
Nincs boldogság, de magány van
Kétségbeesetten keresi a kiutat
A mélyből, de őrlődik magában
Csak a bánat tapossa az árnyékát
Szabadulni szeretne az emlékektől
De egyre csak messzebbre taszítja magát
A vágyott szebb élettől

Bezárkózik, hogy ne tudja senki
De lassan megfullad a zajtól
Ordítani tudna, de belenevelték
Hogy a hallgatás megóv a bajtól
Éjszakánként az utcákat járja
Csak otthon ne kelljen lennie
Nem tudja, mit kezdjen az élettel
Ha az élet semmit nem kezd vele
 
Kiáltok, de nem hallja senki
Úgy érzem, nem kapok levegőt
Nem akarok egyedül lenni
Miért nincs ugyanúgy, mint ezelőtt?

Képgaléria

Albumok

Dalszövegek

  • 1
  • 2
  • 3
  • Oldalak száma: 3