belelátom szemekbe, követném még,
kinagyított szavakban hallom a nevét,
ez a kert rég lakatlan, hogy kell, hogy lehet
megbocsájtani?

leradírozhatatlan csalódás ért,
hazavinném magamban, de túl nehéz,
ha elindulsz, megázhatsz, de csak ez tud majd
felvidítani

gyere, mosolyogj szépen,
ami nem ereszt, miért nem?
készülj fel,
hátha még idenéz!

gyere, mosolyogj szebben!
kívülről rendben,
készülj fel,
hogy nem néz soha már

várj még, még ne vesszen el,
ha te indulsz, ő is elfelejt,
emlék lesz a kert

ha nekem nincs igazság, neki sem jár,
valamit még akartam, azt hittem vár,
van az a fénysebesség, amivel a repülést kell
elfelejteni

várj még, még ne vesszen el,
ha te indulsz, ő is elfelejt,
emlék lesz a kert

sodródj, a pillantásodért
odaúszott, s mindig partot ért,
fújj most vissza, szél