Szerkesztés
Nem vagyok jó, mégis
Nekem már nem kell többé
Túl sok kérdés kavarog,
Ha nem tart örökké, bárhogy
Nincs még egy olyan ember,
Arcomba temetett kézzel
A legszebb csalódásom
Zenei stílus: Hip-Hop
Kiadás éve: 2018
Előadó:
Children of Distance
Zeneszerző: Somogyi Péter
Dalszövegíró: Ács Róbert, Nyári Roland, Somogyi Péter
Zeneszerző: Somogyi Péter
Dalszövegíró: Ács Róbert, Nyári Roland, Somogyi Péter
Elsuhannak az évek a fák alatt
Tovatűnnek a percek, csak pár maradt.
Elmúlt, de egy pillanatát se bánom
Te vagy a legszebb csalódásom.
Amikor senki nem látott,
Tovatűnnek a percek, csak pár maradt.
Elmúlt, de egy pillanatát se bánom
Te vagy a legszebb csalódásom.
Amikor senki nem látott,
te észrevettél,
ismered minden hibám,
ismered minden hibám,
de mégis belém szerettél.
Nem ítélkeztél felettem,
Nem ítélkeztél felettem,
csak elfogadtál, és
nem kértél többet annál,
mint amit velem megkaptál.
Nem vagyok jó, mégis
elhitted minden szavam,
tőlem még soha nem kérted,
tőlem még soha nem kérted,
hogy másnak mutassam magam.
Újrakezdtem százszor,
Újrakezdtem százszor,
mégsem láttam így a célt
egy nyelvet beszélünk mind...
egy nyelvet beszélünk mind...
de nem mindenki ért.
Nekem már nem kell többé
semmi más, és neked se,
bárhol is kössek ki,
bárhol is kössek ki,
nincs más, aki így szeretne.
Köszönök mindent,
Köszönök mindent,
és ha véget ér az álom,
mindig emlékezz, hogy te voltál
mindig emlékezz, hogy te voltál
a legszebb csalódásom.
Elsuhannak az évek a fák alatt
Tovatűnnek a percek, csak pár maradt.
Elmúlt, de egy pillanatát se bánom
Te vagy a legszebb csalódásom.
Meddig tart még mondd,
Elsuhannak az évek a fák alatt
Tovatűnnek a percek, csak pár maradt.
Elmúlt, de egy pillanatát se bánom
Te vagy a legszebb csalódásom.
Meddig tart még mondd,
amíg az ölelésed nem ereszt?
Meddig leszek még boldog,
Meddig leszek még boldog,
hogy átélhettem veled ezt?
Meddig kelek úgy fel, hogy
Meddig kelek úgy fel, hogy
nem aggódom mi lesz velem?
Meddig fogsz bízni bennem,
Meddig fogsz bízni bennem,
és tudni, hogy hihetsz nekem?
Túl sok kérdés kavarog,
talán épp elég, ha megélem,
megteszem majd érted azt,
megteszem majd érted azt,
amit megtettél te értem.
Mi így szerettük meg egymást,
Mi így szerettük meg egymást,
és mindent, ami vele jár,
de nem áll meg a pillanat,
de nem áll meg a pillanat,
hiába kapaszkodom bele már.
Ha nem tart örökké, bárhogy
fogadtuk meg egymásnak,
ha nem leszek elég bátor,
ha nem leszek elég bátor,
mikor végül meglátlak.
Az ölelésed elringat,
Az ölelésed elringat,
magával ránt a mélybe,
csak zuhannék tovább,
csak zuhannék tovább,
míg a szád a számhoz érne.
Elsuhannak az évek a fák alatt
Tovatűnnek a percek, csak pár maradt.
Elmúlt, de egy pillanatát se bánom
Te vagy a legszebb csalódásom.
A napsugár az ablakon át
Elsuhannak az évek a fák alatt
Tovatűnnek a percek, csak pár maradt.
Elmúlt, de egy pillanatát se bánom
Te vagy a legszebb csalódásom.
A napsugár az ablakon át
cirógatja arcom, behunyt
szemmel arra gondolok,
mikor átölelsz, ha alszom.
Ha lemerült a szívem, mindig
Ha lemerült a szívem, mindig
te voltál a töltő, és hogy
megköszönjem neked ezt,
kevés egy emberöltő.
Nincs még egy olyan ember,
aki így megért és támogat,
mi együtt hajszoltuk,
mi együtt hajszoltuk,
a folyton távolodó álmokat.
Ha elértük egy kis részét,
Ha elértük egy kis részét,
úgy örültünk, mint egy gyerek,
ezt újraélném százszor is,
ezt újraélném százszor is,
bár tudom jól, hogy nem lehet.
Arcomba temetett kézzel
leplezem, hogy szenvedek
ha kinyitom a szemem reggel,
ha kinyitom a szemem reggel,
tudom, hogy több kell neked.
Megértettem, elfogadtam,
Megértettem, elfogadtam,
jól van ez így, hiába
nincs is annál szebb,
ha együtt dobban a szív.
Elsuhannak az évek a fák alatt
Tovatűnnek a percek, csak pár maradt.
Elmúlt, de egy pillanatát se bánom
Te vagy a legszebb csalódásom.
Elsuhannak az évek a fák alatt
Tovatűnnek a percek, csak pár maradt.
Elmúlt, de egy pillanatát se bánom
Te vagy a legszebb csalódásom.