Első kislemezük 1978-ban jelent meg Killing An Arab címmel a Small Wonder Records-nál. A lemez rasszistának tűnő címe miatt (Megölni egy arabot) kisebb botrányt kavart, pedig a téma valójában a dal ihletforrásából, a francia egzisztencialista író, Albert Camus regényéből, A közönyből származik. Az együttes számos kiadónak elküldte demófelvételeit, közülük Chris Parry figyelt fel a zenekarra, akivel szerződést írtak alá az újonnan alapított Fiction Recordshoz, amelyhez az együttes hű maradt egészen 2001-ig. A zenekar hivatalos honlapján első lemezükként a Fiction Records által 1979. február 6-án megjelent Killing Arab szerepel.

 

A zenekar bemutatkozó albuma 1979. május 8-án jelent meg az Egyesült Királyságban Three Imaginary Boys címmel. Ezt követte első lemezük az Amerikai Egyesült Államokban Boys Dont't Cry címmel. A két lemez számos dalban és azok sorrendjében is különbözik. A Seventeen Seconds című, 1980-ban kiadott második nagylemezükön található A Forest című dallal érték el első nagyobb sikerüket, amikor a dal a brit slágerlista 31. helyét érte el. A lemez erősen elütött az előző produkciótól, mivel ezt már az együttes későbbi munkáin eluralkodó sötét, melankolikus hangnem jellemezte. Ezt követte a Faith című lemez, majd 1982-ben a Pornography, amelyet mind a kritika, mind a rajongók a a csapat legsötétebb albumának tekintenek. Az alkotást a disszonáns hanghatások, a végsőkig redukált, repetitív dobritmusok és a fájdalom, vergődés képeit megjelenítő szövegek határozzák meg. A lemezt indító, hangulatában az őskáoszt vagy az apokalipszist idéző One Hundred Years azóta is a koncertek gyakran játszott dala. A borús hangulatú Pornography után könnyedebb hangvételű dalok készültek. 1982 novemberében jelent meg a Let's Go to Bed kislemez, melynek videoklipjét Tim Pope rendezte, akinek ez volt első együttműködése a The Cure-ral. A zenekar és a rendező jó kapcsolatát mutatja, hogy a következő években számos dalnak, köztük nem egy slágernek, Pope készítette a videoklipjét (Close to Me, Inbetween Days, The Caterpillar, Why Can't I Be You, Lullaby, Friday I'm in Love, High).

 

Az 1983-ban megjelent The Walk és a The Love Cats kislemezekből és azok b-oldalas dalaiból állt össze 1983 decemberére a Japanese Whispers című lemez. A The Top című lemezt Robert Smith egyedül készítette, bár a kiadványon feltüntette a csapat többi tagjának a nevét is. A korongon ugyan találhatók az előző sötét korszakot idéző, kiábrándultságot és reménytelenséget árasztó dalok (The Wailing Wall, The Top), de ugyanakkor elmozdulás is érezhető a korábbi hangzásvilágtól. A The Caterpillar című dalra dallamosság és játékosság jellemző. Hasonló hangulat érezhető az 1985-ben kiadott The Head on the Door című albumon is, amely az együttes egyik legnagyobb slágerét, a Close to Me című dalt is tartalmazza.

 

1987-ben jelent meg a Kiss Me Kiss Me Kiss Me című dupla album, rajta Why Can't I be You? és a Just Like Heaven című slágerekkel. Két évvel később, 1989. május 1-én adták ki a Disintegration című albumot, amely a csapat máig legismertebb és legnépszerűbb alkotása, és amely visszatérést jelentett a korábbi sötét korszakhoz. 1992-ben jelent meg a Wish című album, amely első helyezést ért el az Egyesült Királyságban és második lett az Egyesült Államok slágerlistáin. A High és a Friday I'm in love című dalok az albumról felkerültek a nemzetközi slágerlistákra is.

 

A Wish-t követően rendre négyévente jelennek meg a zenekar következő stúdióalbumai. 1996-ban jelent meg a színes zenei világú Wild Mood Swings, amelyet 2000-ben újabb melankólikusabb album, a Bloodflowers követett, majd 2004-ben került piacra a The Cure című album. 2008-ban különleges módon jelent meg a zenekar soron következő, tizenharmadik nagylemeze. Az album megjelenését megelőzően minden hónapban kiadtak egy-egy kislemezt: The Only One (május), Freakshow (június), Sleep When I'm Dead (július), The Perfect Boy (augusztus), valamint a Hypnagogic States című EP-t (szeptember). Egyedülálló módon - szintén az album piacra kerülése előtt - a zenekar az új album összes dalát előadta egy élő koncert keretében Rómában. A 4:13 Dream című album 2008. október 27-én jelent meg.