Somló Tamás (Budapest, 1947. november 17. – Budapest, 2016. július 19.) énekes, basszusgitáros, szaxofonos, dalszerző, artista és jogász.

 

Az általános iskolában hegedülni tanult, majd tizenhárom évesen szaxofonra váltott. Még tucatnyi hangszeren játszott, a basszusgitártól a zongorán át a fúvós hangszerekig, de kedvence a szaxofon maradt. Később Heinemann Sándornak, a Royal Orfeum tulajdonosának hatására átkerült az Állami Artistaképzőbe. Innen a tánc-, akrobatika-, pantomim-, karate- és zsonglőrórák után artistaként a Luxor társulatba került, amivel rengeteg országot bejárt, zenebohócként is dolgozott. 1964-től 1967-ig az Omega, 1969 és 1971 között a Kex, később a Non Stop, majd 1973-tól a Locomotiv GT tagja volt. Az LGT-vel tíz magyar és hét angol nyelvű stúdióalbumot készített. Az LGT mellett szólóban is kiadott hat lemezt. Legismertebb dalai: Álomarcú lány; Ülök a járdán; Valamit mindig valamiért; Boogie a zongorán; Primadonna; Nagyon kell, hogy szeress; Annyi mindent nem szerettem még. Somló Tamás a magyar könnyűzenei élet szinte minden jelentős személyiségével dolgozott együtt, számtalan produkcióban működött közre. A Patikához, az Ámbár tanár úrhoz és A miniszter félreléphez is írt dalokat, egy-egy kisebb filmszerepet is kapott. Ő énekelte az Álom című számot az 1996-os Elvarázsolt Edda-dalok albumon, szerepelt a szerzeménye az 1999-es Hippolyt című filmvígjátékban.

 

2004-ben megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztjét. Ugyanebben az évben az ELTE Állam- és Jogtudományi Karán diplomázott. Legtöbbször szólókoncerteket adott, fellépett az LGT-emlékzenekarral, de bekerült a kereskedelmi tévékbe is: 2006-ban a Szombat esti lázban táncolt, 2012-ben pedig a Voice mentora lett.