A Queen egy brit rockegyüttes, melyet 1970-ben alapított Freddie Mercury énekes, Brian May gitáros és Roger Taylor dobos, 1971-ben csatlakozott hozzájuk John Deacon basszusgitáros.

 

Zenéjükre a kései 1960-as évek és a korai 1970-es évek rockzenészei voltak a legnagyobb hatással. Mindegyikük nagy tisztelője volt a Beatlesnek, korai nyilatkozataikban sokat emlegették a Pink Floydot, és maga a kiadó is az új Led Zeppelinként reklámozta az együttest, jól mutatva a zenéjük gyökereit. Jimi Hendrix, mint gitáros Mayre, és mint előadó Mercuryra is nagy hatással volt. Tovább árnyalta a zenei palettájukat Mercury opera iránti szenvedélye, valamint Liza Minelli és Noel Coward iránti tisztelete. Jelentős életművet hoztak létre a hard rock, heavy metal és progresszív rock keretein belül, az 1970-es és 1980-as években a világ egyik legsikeresebb együttese voltak.

 

Művészi csúcspontjukat az 1970-es évek első felében kiadott albumaikkal érték el (Queen II, Sheer Heart Attack, A Night at the Opera), ám később is sikeresek tudtak maradni, és slágerek sorozatát adták ki. Amerikában az 1977-es News of the World és 1980-as The Game albumokkal értek a csúcsra. Az 1980-as évek elején eltávolodtak a hard rock gyökerektől, egyre több funk és R&B elemet vontak be a zenéjükbe, ez azonban kereskedelmileg sikertelen lépés volt, és kritikailag is felemás fogadtatásra talált. Az ezt követő időszakban Amerikában sosem tudtak újra sikeresek lenni, de Angliában ezután is a legismertebb együttesek között voltak. 1991-ben Freddie Mercury halálát követően már csak egyetlen karrierösszegző lemezt jelentettek meg, majd az együttes gyakorlatilag megszűnt létezni. Deacon 1997-ben visszavonult a zenéléstől, de May és Taylor továbbra is használták az együttes nevét, és számos önfeldolgozást jelentettek meg. 2004-től Paul Rodgers énekessel a Queen + Paul Rodgers együttes tagjaiként újra turnéztak, és lemezt is készítettek, de részben a kedvezőtlen fogadtatás miatt 2009-ben feloszlottak. A bandához 2012-ben csatlakozott a fiatal amerikai énekes, Adam Lambert, akivel jelenleg is turnéznak.

 

Híresek voltak rádióbarát slágereikről, rétegezett gitár- és vokálhangzásaikról, valamint az egyetlen albumon fellelhető vegyes stílusú dalaikról. A koncerteken mindig az éppen legfejlettebb technikai berendezéseket alkalmazták, és elsőként vállalkoztak stadionturnéra Dél-Amerikában. Előadóművészi teljesítményük csúcspontja az 1985-ös Live Aid koncerten való fellépésük volt. Ezt az előadásukat a kritikusok és közvélemény kutatások a zenetörténet legjobb koncertteljesítményei közé sorolják.

 

Világszerte több mint 150 millió albumot adtak el, csak az USA-ban 32,5 milliót. Greatest Hits válogatáslemezük 25 millió példányban kelt el, és 450 hétig szerepelt az angol albumlistán – ezzel az egyik legsikeresebb rocklemez lett a könnyűzene történetében. Az együttes erős befolyással volt számos utánuk következő zenekarra, ennek elismeréseként 2001-ben beszavazták az amerikai Rock and Roll Hall of Fame-be, és 2004-ben az angliai UK Hall of Fame-be.

 

A Queen zenéjének jelenléte a populáris kultúrában megkérdőjelezhetetlen, ami részben a „fogyasztható” dallamoknak, részben a sokrétű értékek kifejezésnek köszönhető. Legismertebb dalaik közé tartozik a We Are the Champions, ami a világ nagyrészén nemhivatalos győzelmi himnuszként szolgál, a We Will Rock You, amely rockinduló lett, a The Show Must Go On, amely a legnépszerűbb lírai daluk, temetésekkor gyakran választják kísérőzenének és az I Want to Break Free, amely a szabadságvágy kifejezése, például Dél-Amerikában a nemzeti ellenállás himnusza lett.