A kozmikus hangulatokkal szívesen operáló, kifelé és befelé egyaránt űrhajózó, kicsit pszichedelikus, kicsit újhullámos zenekar az egyik legszebb spirálgalaxisról, a Messier 83-ról választotta nevét. Bár az M83-t zenekarként szokás számon tartani, alapvetően mégis egyszemélyes projektről van szó: a spanyol-francia Anthony Gonzalez produkciójáról, amit az antibes-i születésű fiatalember még a kétezres évek elején alapított Nicolas Fromageau társaságában. Aztán a második album világkörüli turnéja után az utóbbi elhagyta a projektet, Gonzalez pedig dalszerző-producer-frontemberként lényegében egyedül vitte tovább az ügyet, természetesen igencsak illusztris, már-már állandó taggá váló vendégzenészekkel.

 

Az M83 azon kevés francia zenekar közé tartozik, amely angolszász területen is jelentős sikert aratott, majdhogynem nagyobbat, mint hazájában. Pedig az első lemez nem ígérte a későbbi nagy népszerűséget: aránylag visszhangtalanul tűnt volna el a franciaországi lemezkiadás tengerében, ha a neves Mute kiadó nem jelenteti meg újra. A második album, a Dead Cities, Red Seas & Lost Ghosts már igazán tarolt, Gonzalez népszerűsége producerként is hatalmasat nőtt. Saját zenéi mellett irgalmatlan mennyiségű remix-felkérést kapott, és a Bloc Party, a Depeche Mode, a Goldfrapp, a Placebo számára készített remixek ismertté és elismertté tették a zenekar nevét.

 

Gonzalez zseniális producerekkel/hangmérnökökkel dolgozott együtt, mint például a Suede-, a Sugarcubes- vagy a Sigur Rós-lemezekről ismert Ken Thomasszal, vagy a Rapture, a Ladytron és Tracey Thorn hangzásfelelősével, Ewan Pearsonnal. Előzenekarként turnézott a Depeche Mode-dal, a Killersszel, a Kings of Leonnal, egyszóval: kegyetlenül befutott.