A csapat 1982-ben alakult Németh Alajos (Lojzi) ötletéből, amihez sikerült megnyernie Nagy Feró énekest (az akkor éppen szünetelő Beatrice frontemberét), aki magával hozta Vedres József (Vedres Joe) gitárost is. A frissen alakult formáció dobosa Németh Gábor (Alajos testvére), másik gitárosa Szűcs Antal Gábor volt, mindhárman az akkor megszűnt Dinamitból érkeztek. Az első lemezt (Hova lett...) ebben a felállásban készítették, de Szűcs Antal Gábor a második lemezen (XX. századi híradó) már nem szerepelt. A kezdeti időkben egy sajátos, újhullámosan dadaista punk-rockzenét játszottak, a koncerteken a közönség követelésének engedve sok Beatrice-számmal.

 

1985-ben Nagy Feró kivált a zenekarból, helyét D. Nagy Lajos vette át, aki Gallai Péter billentyűssel érkezett a bandába. Természetesen D. Nagy hozta magával régebbi együttesének, a Rolls Frakciónak a hagyományait. Kifejezetten kérte, hogy cseréljék le a teljes repertoárjukat, mivel a régi dalok nem illenének az ő hangjához. Az új emberek friss lendületet adtak a csapatnak, és egy alternatív, új hullámos zenei stílust vett föl a Bikini. Nagy Feró a kilépése ellenére sem távolodott el teljesen a zenekartól, több slágerük (Ezt nem tudom másképp mondani, Mielőtt elmegyek, Fagyi, Megüssem vagy ne üssem, Nehéz a dolga stb.) szövegét is ő írta. A nyolcvanas évek végére elismert és sokat koncertező zenekarrá váltak, megjelent jó néhány albumuk is. A legnagyobb példányszámban az 1987-ben kiadott Mondd el nagylemezt adták el. Időközben csatlakozott Daczi Zsolt gitáros, Kató Zoltán szaxofonos, dobosként pedig Hirleman Bertalan, és egy ideig Berecz Endre. Az 1988-ban megjelent „Ha volna még időm…” című nagylemezzel végleg beírták magukat a sztárok nagykönyvébe. Így aztán a magyar pop/rockzene egyik legnagyobb klasszikusává váltak.

 

A kilencvenes évek elején a rendszerváltás magával hozta a politikai szólásszabadságot is, így a Bikini illegalitásban táncoló szövegei már nem voltak olyan érdekesek, az együttes elmondása szerint a „diszkók hakniműsorai árasztották el a művelődési házakat”. Talán csalódottság, talán gazdasági okok miatt a Bikini megszűnt. Búcsúkoncertjüket 1992. november 21-én tartották a Budapest Sportcsarnok színpadán.

 

Öt év pihenő után, 1997-ben ismét összeállt a Bikini. A csapattagok rájöttek: a hallgatás nem megoldás a helyzet kezelésére. A régi-új zenekar (habár ez manapság nem divat szerintük) az élő zene mellett áll ki. Abban is egyetértettek, hogy nem akarnak nosztalgiazenekar lenni, amely csak régi slágereiből él. Szövegeikben továbbra is társadalmi kérdésekkel foglalkoznak, gondolkodásra késztetik a közönséget, új albumaikkal ismét sikert sikerre halmoznak. Újraindulásukat egy új nagylemezzel („A szabadság rabszolgái”), és egy a Budapest Sportcsarnokban rendezett koncerttel jelentették be. A csapat a kilencvenes évek végén ismét koncertezni kezdett, és lemezeik is jelennek meg sorra. 1998-tól Hirleman Bertalan helyett Mihalik Viktor ült a dobok mögé. Gallai Péter billentyűs 2002-ben elhagyta a zenekart, helyére az addig csak alkalmanként őt helyettesítő Bördén Szabolcs érkezett. 2004-ben, az „Angyali üdvözlet” kiadása után csatlakozott a bandához Csillag Endre gitáros, az Edda és a Hobo Blues Band egykori tagja, aki a kezdetektől szerepelt vendégelőadóként néhány Bikini koncerten. Csillag elődje, Daczi Zsolt gitáros hosszan tartó, súlyos betegség után 2007-ben elhunyt. Csillag Endrét 2006. augusztusában Lukács Péter követte a gitárosi poszton. 2013-ban Bördén Szabolcstól megvált az együttes, így hosszú idő után ismét billentyűs nélkül állnak színpadra.