Egy hete már, hogy nem láttam a napot,
üres a ház, és félelem ül a falakon
A szemem is ég, és lefelé húz a sötétség,
nem látom a célt, minden ingerszegény

Egy hete már, hogy követ az árnyékom,
egy hete napról napra rosszabb az állapotom
Monoton a csönd, monoton lett bennem a szó,
és nullával osztható

Lélekvesztő,
ez egy érzés, amitől már sosem szabadulsz
Lélekvesztő,
ez egy hely a testben, ahol minden elpusztul

160 óra, 43 perc, valljuk be őszintén,

hogy ma már meg sem ismersz
Nemigen látok, mert ködös minden képlet,
de magamból ki kell irtanom minden rémképet

Egy hete már, hogy nincs más szándékom,
csak hogy megtaláljam, mi elől kell futnom
Monoton a csönd, monoton lett bennem a szó,
és nullával osztható

 

Lélekvesztő,
ez egy érzés, amitől már sosem szabadulsz
Lélekvesztő,
ez egy hely a testben, ahol minden elpusztul