Hellyel kínálsz egy

kordbársony villamosszékben
Sűrű ködfátyolként bámulsz most rám
És azt súgod, üljek csak szépen

Nem ment meg minket a jó szó
Ólom béklyó

Zuhanunk az ég felé
Csukott szemmel még tisztább a kép
Épp most válik a lelkünk kétfelé
(Kérlek, engedj el)
Te csak engedd meg,

hadd tépjem szét

Édes a szád,

de hóhérom rajta a méreg
Marj belém kérlek,

már nem baj, ha fáj
Bíbor színt ölt rád a vérem

Nem ment meg minket a jó szó
Ólom béklyó

Zuhanunk az ég felé
Csukott szemmel még tisztább a kép
Épp most válik a lelkünk kétfelé
(Kérlek, engedj el)
Te csak engedd meg,

hadd tépjem szét

Sűrű a köd most
A végszóra várunk épp
Marad egy pillantás, múló emlék
Nem ment meg minket a szép szó
Kimondom végre, hogy így jó

Sűrű a köd most
A végszóra várunk épp
Marad egy pillantás, múló emlék
Nem ment meg minket a szép szó
Kimondom végre, hogy így jó

Zuhanunk az ég felé
Csukott szemmel még tisztább a kép
Épp most válik a lelkünk kétfelé
(Kérlek, engedj el)
Te csak engedd meg,

hadd tépjem szét

Te csak engedd meg,

hadd tépjem szét
Te csak engedd meg,

hadd tépjem szét
(Kérlek, engedj el)
Te csak engedd meg,

hadd tépjem szét