Nem tudok mindig talpra esni, csak felállni
Új alapra tenni, a régit lezárni
Fullasztó napok a víz alatt tartanának
Az idő telik, lassan varrja rám a szarkalábat

Én napfényt vetettem, mégis vihart arattam
Miattad elviselem, míg a lábam kitart alattam
Az új tervek mellé mindig jönnek újabb terhek
Inkább letettem róla, hogy mindenkinek megfeleljek

Hiába esem szét, úgysem maradok úgy
Ez egy darabban is darabos út
Pedig lehetne már minden rossz álom a tegnapé
Hadd lapozzak oda, ahol újra minden oké

Mint egy őszi levél, mit elfúj a szél
Én pont olyan egyedül szállok
Nem számít, hogy még milyen hosszú a tél
Mert rád ezer évig is várok
Visszatér a tavasz, s te maradsz a virágom
Ha itt leszel, veled elfeledem a szomorúságom

Hiába lep el a gond, akkor is felfelé török
Amikor nincs talaj alattam, és felettem dörög
Örök túlélő vagyok, ezek rég lefutott körök
Nem tudok visszaesni, ahhoz én túl mélyről jövök

Nem ijedek meg pár negatív látomástól
Mindig erősebbé tesz, ezért a változás jó
Még akkor is, ha fáj, soha nem leszek a foglya
Aki hagyja, hogy visszahúzza, azt vissza is fogja

Még véletlen se vagyok tévedhetetlen
De valamiért nem hiszek a véletlenekben
Egyszer minden véget ér, olyan lesz, mint az elején
Amikor újra mi leszünk, és nem csak te meg én

 

Mint egy őszi levél, mit elfúj a szél
Én pont olyan egyedül szállok
Nem számít, hogy még milyen hosszú a tél
Mert rád ezer évig is várok
Visszatér a tavasz, s te maradsz a virágom
Ha itt leszel, veled elfeledem a szomorúságom