Míg a házadba bújtál a széltől
Óh a vihar engem elkapott
Megtépett, de feldobott

Míg a jó zárak óvnak az éjtől
Én láttam furcsa arcokat
Az ingem valahogy elszakadt

Amíg mérted a fal milyen vastag
Az én fejem, gyógyult már
És nem is fáj

Amíg nálad a jó pontok gyűltek
Én eldobáltam mindenemet
Hogy szabadabb, gyorsabb, könnyebb legyek

Amíg fénylett a kertben az autód
Az enyém többször szétesett
Mert üldözte a végtelent

Az a hely kell, hol pont lesz az út
Hol minden száll, összeér
És addig fut, míg él

Nem adom fel, míg egy darabban látsz
Nem adom fel, míg életben találsz
Nem adom fel, míg nem robbanok szét
Míg akad egy kerék
Mit tovább vihetnék
Mi tovább forog még

Amíg nézted a lányt milyen szép
Engem eldobott, vagy úgy szeretett
Ahogy álmaidban sem lehet

Amíg próbáltad elvenni tőlem
Nem láttad, hogy velem száll
És nélkülem már meg sem áll

Az a hely kell, hol pont lesz az út
Hol minden száll, összeér
De az is fut, míg él

Nem adom fel, míg egy darabban látsz
Nem adom fel, míg életben találsz
Nem adom fel, míg nem robbanok szét
Míg akad egy kerék
Mit tovább vihetnék
Mi tovább forog még

Nem adom fel, míg egy darabban látsz
Nem adom fel, míg életben találsz
Nem adom fel, míg nem robbanok szét

Nem adom fel
Nem, nem, nem adom fel!