Néha kevés, néha több
A remény sokszor elszökött
Nem szólt semmit, nem köszönt
De tudtam jól, hogy visszajön

Kértem, ne menjen máshoz
Maradjon csak nekem
Egy sem olyan, mint mások
Ez a nagy érdemem

Jóra rossz jön, arra meg jó
Tökéletes változó
Itt fekszünk egymás mellett
Te engem szeretsz, s én téged

Kérnünk sem kell egymástól
Maradj itt csak nekem
Egy sem olyan, mint mások
Ez a nagy érdemed

Azt kívántam, hogy én is lássam
De magamba néztem, és sokat nem vártam
Mégis ott ült, a világ megszűnt
Színeket kapott, ami már elszürkült