bottal ütném
elfáradt szívem,
hogy ébredjen fel
a kietlen réten

piros kötés
diólevélben,
postázom hát
az árva vidékre

a virágot eltiltani nem lehet,
hogy ne nyíljon, mikor jön a kikelet,
kikelet a lány, virága a szerelem,
kikeletkor virítani kénytelen

dobd el azt hát,
vagy szorítsd erősen,
mit érzett a szád,
ma a semmivé lett

döntsd el, hogy kell-e
megszáradt szívem,
hisz mindenem tiéd,
mit adhattam néked

a virágot eltiltani nem lehet,
hogy ne nyíljon, mikor jön a kikelet,
kikelet a lány, virága a szerelem,
kikeletkor virítani kénytelen