Észrevettem a storydban
Mással ültél együtt a kocsidban
De én mégse érzek semmit... Ez miért lehet?
Tegnap este elfújtad az összes lelkemet!

Egy álomként tűntél fel a képre!
A válaszod kéne!
Várom pókhálóként a szélben!
De mától akkor kérlek...

Hívjál barátnak! Mától hívjál barátnak!
De ne mondd el anyádnak...
Hívjál barátnak! Mától hívjál barátnak!
De ne mondd el anyádnak...

Növessz te is szakállat
Mert úgy nem látszik a bánat
Nem látszik, hogy szeretsz és úgy nevetsz

Hogy közben elfelejted azt, aki lehetsz

Úgy sodródunk távol a vágytól!
A valóságtól!
Miért kell a lelkem bárki mástól?
Hát engem így akkor mától...

Hívjál barátnak! Mától hívjál barátnak!
De ne mondd el anyádnak...
Hívjál barátnak! Mától hívjál barátnak!
De ne mondd el anyádnak...