Hogyha újra kezdhetném, mindent ugyanúgy tennék
A bűnbe ugyanúgy belemennék
Ha nem történne semmi, nem is lenne emlék
Nem tenném másképp, mert az nem is én lennék

Nem akarok visszamenni, nézz rám
Onnan jövök, hova tartasz, nagy a létszám
Hasonló minden, amit régen mondtam
Az ment eleget, kinek a cipőjén por van
Fent a színpadon mögöttem a galeri, csak a nagyok
Minél feljebb kerülsz, annál nagyobbak a bajok
Elered az eső mindig, ha elárul egy haver
Vörös szőnyeg alattad, körülötted a panel
Nem akarok többet annál, amit álmodtam
Hagyd meg nekem ezt, és ne ébressz fel álmomban
Vakítanak a fények, mégis még tisztán látok
Egyszer megérkezem oda, hol tízezren vártok
Kit érdekel a vég, hogyha ez még csak a kezdet
Onnan indultunk el, ahol senki sem ment meg
De ne foglalkozz senkivel, ne irigyeld másét
Hogyha újra kéne kezdenem, sem tenném másképp

Hogyha újra kezdhetném, mindent ugyanúgy tennék
A bűnbe ugyanúgy belemennék
Ha nem történne semmi, nem is lenne emlék
Nem tenném másképp, mert az nem is én lennék

Előttem a térkép, kisvárosi álmodozó
Nem evezünk egy csónakban, a part eltávolodó
Nem tudom miért hiányzik a rég, amikor tré volt
Kifújom a füstöt, enyém felettem az égbolt
Kóbor kutya vérem hazatalál minden ősszel
Csavargó vagyok, ne keverjél össze egy hőssel
Kijártam a beton összes lépcsőjét a földön
Bármekkora is a jólét, az is csak egy börtön
Vissza nem nézek, visszagondolok mi a múlté
Nem tudtam, nem volt pénzem

Most tudnék, de most turné
Tök mindegy, hogy merre járunk

A szemünk más úton
Egy dolgot nem éreztem a zenénél, hogy unom
Nem akarok példa lenni, példakép meg végképp
Egy örvény közepében vagyok, mi a végén széttép
Nem foglalkoztam senkivel, nem akartam másét
Hogyha újra kéne kezdenem, sem tenném másképp

Hogyha újra kezdhetném, mindent ugyanúgy tennék
A bűnbe ugyanúgy belemennék
Ha nem történne semmi, nem is lenne emlék
Nem tenném másképp, mert az nem is én lennék