Gondolj rám,
ha csillag zuhan földi éjszakán,
ha megszakadnak mondatok,
ha megszűnik egy gondolat,
ha átfestik a múltamat, s ne várj!

Gondolj rám,
ha elpattan egy húr a zongorán,
ha széttörik egy rossz futam,
ha csendben élsz és boldogan,
egy szál gyufa, ha ellobban, s ne várj!

Mikor megtorpan egy lépés,
mikor megroppan a jég,
mikor elfogyott egy érzés,
mikor megvillan az ég,
úgy lásd, mint én, hogy lássam veled,
úgy értsd, mint én, hogy értsem veled,
úgy szólj, mint én,
hogy szóljak veled!

Gondolj rám,
ha friss nyomot hagysz országút haván,
ha tó vizébe követ dobsz,
ha csobban, s ha elmerül,
a csend a csenddel elvegyül, s ne várj!

Gondolj rám,
ha villám tépte ágat látsz a fán,
ha füst sem marad már a láng után,
ha erény lesz majd nem gondolni rám!

Gondolj rám,
ha gyümölcs érik villám tépte fán,
ha parázs él a láng után,
ha jólesik még néhanap,
hogy rólam szól egy gondolat, s ne várj!

 

Gondolj rám!