Kritikád, mi elborít
Elsodor engem a haragod,

szinte megvakít
Ostorozó szemed, ami szít
Szavad, ami elszabadítja a dühömet

És aztán száz darabra hull
Széthasadt a szív
Tűzbe tartja

minden egyes csontom, itt a vég

Ránk szakadt az ég
Lángra kap a vágy
Újra összefonja testünk izzó vákuumát

Kínt a kéjbe vájni
mondd meg, az mire jó?
Kéjbe folytott könnyem
Mondd meg, az mire jó?

Száz darabra hull
Széthasadt a szív
Tűzbe tartja

minden egyes csontom, itt a vég

Ránk szakadt az ég
Lángra kap a vágy
Újra összefonja testünk izzó vákuumát

Kínt a kéjbe vájni
mondd meg, az mire jó?
Kéjbe folytott könnyem
Mondd meg, az mire jó?

És amikor a Föld majd szétszakad
És felemészti önmagát a Nap
Akkor édes bánat szőtte lelkem romjain
A héja-nászunk járjuk majd megint

Mit tettél?
Nézd a lényem darabokban
Mit tettél?
Mindjárt ránk omlik az ég
Mit tettél?
Szenvedély a rémálomban
Mit tettél?
Itt már rég nincs fedezék
Érzem itt a vég

Kínt a kéjbe vájni
mondd meg, az mire jó?
Kéjbe folytott könnyem
Mondd meg, az mire jó?

És amikor a Föld majd szétszakad
És felemészti önmagát a Nap
Akkor édes bánat

szőtte lelkem romjain
A héja-nászunk járjuk majd megint