Hiányzik, hogy ülünk kint a parton
Még mindig a hangodat hallom
Fent vagyunk egész éjjel talpon
Az arcodhoz simul az arcom
Semmi nem számított akkor
Hazamentünk, de csak 6-kor
Az elmém egy emléket hajszol
Amikor ezt írom, te alszol

Elmúlt, régen elment már az a hajó
Rövidebb a nap is, lassan leszakad a hó
Az emlékeimen evezek, mint egy utazó
De nem jutok messzire, hogyha befagy a tó
Elmúlt már, elmúlt már
Elengedném, de még nem tudnám
Bennem mindent feldúltál
Ahogy lassan a kezemhez nyúltál

Elmúlt réges-rég az a nyár
Nem jön vissza többé már
A parton az emlék a széllel szál
A szívem még mindig téged vár

Téged vár
Téged vár

A szikla a mi szavunkat issza
A lelkiismeretem nem tiszta
Zárva a szívem, nincs vissza
Kéne valaki, aki nyissa
Azóta nem tudok elaludni
Képtelen vagyok szabadulni
A nyár tud nagyokat hazudni
Az esőre nem fogok haragudni

Hiányzik a szemed és a szád
Hiányzik, hogy ölelnek a fák
Hiányzik, ahogy a szélben hajlik meg a nád
Ezt még leírom, azután többé nem gondolok rád
Többé nem gondolok rád, üresen áll a szobád
Tudom, neked is fáj ez anélkül

Hogy kimondanád, majd a szíved megbocsát

Nekem mennem kell tovább, azt kívánom

Hogy amit keresel, mielőbb megtaláld

Elmúlt réges-rég az a nyár
Nem jön vissza többé már
A parton az emlék a széllel szál
A szívem még mindig téged vár

 

Téged vár
Téged vár