Ártatlan gyermekként indultunk
Kergettük együtt az álmaink
Átkeltünk zúgó világokon
Csak mentünk, hogy bírtunk, a lábunk vitt

Nem vittünk semmit az útra
Te voltál benne a mindenség
Még látom újra meg újra
A szemem előtt

Mondd, mért tűntek el azok az évek?
Mondd, mennyin múlt az, hogy ne így legyen?
Egy állandó harc lett az élet
Kiöltük magunkból a lényeget

Nem számít semmi a mából
Csak küzdünk egy el nem jött holnapért
Ne hagyjuk elveszni az álmunk
Hát indulj el és élj!

Ártatlan gyermekként indultunk
Szívünkkel láttuk az életet
Elhittük oly sok-sok éven át
Hogy nincsen határ csak a képzelet

Nem vittünk semmit az útra
Te voltál benne a mindenség
Még látom újra meg újra
A szemem előtt

Most egy helyben állsz, pedig lépni kell
Ha meglátsz az arcod elfordítod
Elfojtott hangok közt létezel
Némának látsz pedig ordítok:

Nem számít semmi a mából
Csak küzdünk egy el nem jött holnapért
Ne hagyjuk elveszni az álmunk
Hát indulj el és élj!