Odabenn gyerekek leszünk mindig
Bennem is lakik egy mióta
Sátrat vertem az erdő szélén
A Föld nevű golyóra

Megegyeztünk valahol a legelején
Hogy Ő figyel majd rám az ég pereméről
Mégsem óvhat a viharos széltől
A fagyos téltől

De elmesélheti a képeket
Odafentről minden más
Értelmetlenebb a hazugság
És még csúfabb a csalódás

Eltűnök a szem elől
Valahol a fák közt várom épp
Hogy hátára kapjon a szél
Mielőtt megnyílk a tengermély kék ég

A horizont felől
A fény most máshogy ringat el
Ne nézz hátra, fogd a kezem
Nincs idő, míg a Nap kel fel

Képzeld el

Ahogy épp jóra fordul minden
Légy életjel

Hogy a romok közül kimentsen a Napisten

 

Ahogy lélegzel

Úgy nyugszik a lelkem, az égig ér
Öledbe' fekszem, a sorsom a kezedbe adva
Csodálom az életet, úgy mesél

A peremén ülve nem olyan a felhő
Amilyennek lentről láttam
Nem feledem, honnan jöttem
Vagy hogy hová tartok a nagyvilágban

Én nem akarom látni, hogy szétesik minden
A szeretet az én zeném
A lábnyomom mindig látható lesz
Tovább mesélik az én mesém

 

Eltűnök a szem elől
Valahol a fák közt várom épp
Hogy hátára kapjon a szél
Mielőtt megnyílk a tengermély kék ég

A horizont felől
A fény most máshogy ringat el
Ne nézz hátra, fogd a kezem
Nincs idő, míg a Nap kel fel