Valaki ballag a szélben,
lehunyt szemmel jár.
valaki, attól félek, elveszett
elveszett.

Valaki hallgat az éjben,
a szavak is elhagyták
Temeti holnapját, de én ott leszek
ott veled.

Földre szálló angyalod,
ki új csodákkal tér hozzád,
láthatod, én nem vagyok.
De lángot én is gyújthatok,
hogy bánatodnak égboltján,
felragyogjon csillagod.
csak állj mellém!
Csak állj mellém!
Gyere, és engedd hát,
hogy ölelésem adjam rád!
csak állj mellém!
csak állj mellém!

Valaki reszket a testben,
valaki más lenne már,
De te vagy az egyetlen, aki pont ilyen
higgy nekem!

Valaki szunnyad benned,
akiből nincs más,
aki a hétmilliárdból csak te vagy,
csak te vagy!

Földre szálló angyalod...

Egy ajtó, ha zárul,
máshol száz új tárul még,
kelj fel, és állj elém!

Sorsunk fordul,
ha újból kézen fogjuk még,
indulj, és lépj felém!

Földre szálló angyalod,
ki új csodákkal tér hozzád,
láthatod, én nem vagyok.
lángot én is gyújthatok,
hogy bánatodnak égboltján,
felragyogjon csillagod.
Most jöjj, most lépj
most szállj, most élj
itt a perc, hogy...
Itt a perc, hogy mellém állj!
most jöjj!
Itt a perc, hogy...
hogy mellém állj!
Most jöjj! most lépj!
itt a perc, hogy mellém állj!