vágyálmokat kergetek,
de börtönükben édesebb talán

zsenge ifjú, harcos elme,
tudja már, hogy merről fúj a szél

folyton kérdi, jó-e így?
pirkadatkor lányokat szédít

gondol sokat, tenni nem fél,
hangosabb most sok beszédnél
nem kérdezi, nem is mondja,
rendet bont, ha úgy akarja

inkább hagyja, hadd üssék őt,
keményebb, mint bármely utcakő

kimászik egy ablakon,
és ott ül most a csillagok tején

de néha csendes éjeken
elmereng, hogy mért másoknak él

a város egyre nő,
a káosz is nagyobb,
az embereknek ez így jó

nem ijed meg semmitől,
csak ha földet érni kényszerül

tavasz van,
bolond tavasz van itt bent
a szívben

nem kérem, hogy mellém álljon,
nem kérem, hogy megtépázzon,
nem kérem, hogy úgy történjen,
hogy jó legyen