Nem akartam rommá menni

Egy életet mulattam át
Sokszor próbáltam jobbá lenni

De a szenvedély az utamba állt
Hiába mondják, hogy lassítsak

Mert a sírba vezet ez az életvitel
Mégis bekötött szemmel nyomom a gázt

Mert az életet valahogy élvezni kell

Ismerem az értékeket

De a mértéket nem, és ez tesz tönkre
Pihennem kell, de mit tegyek Anya?

Hogyha engem a nyugalom nem köt le
Kis gyerek kis baj, nagy gyerek nagy

Velem együtt a gondok is felnőttek
Majd kiderül az ég, de ha szivárványt szeretnék

Számítani kell a felhőkre

Anyám mindig óvott, féltett
És igaza volt, nem játék az élet
Fiam, magad ellen nincsen orvosságod
Ezért kerül el a boldogság
Anyám mindig óva intett
Hogy soha ne vegyek magamra mindent
De Anya, magam ellen nincsen orvosságom
Ezért kerül el a boldogság

Anyu, Anyu mondd

Miért szül a baj még több bajt?
Ha kitartok, könnyebb lesz majd?
Hogy legyek mindig jó

Hogy ne ártsak másnak?
Ha magamnak is rossz vagyok társnak

 

Mikor múlt el az a perc

Ami számított?
Mikor azt hittem

A csodára várni jobb
Miért van az, hogy

A barátból ellenség lesz?
És a pénz csak

Éhessé tesz

Miért én maradtam alul

Hogyha felvettem a kesztyűt?
Magam hajszoltam hasztalanul

Hosszú éveknek lett ez a vesztük
Az életem csak én menthetem meg

Lehet, pont én vagyok minden válasz
Ha a józan ésszel szembemegyek

Tudom, akkor is megbocsátasz

Anyám mindig óvott, féltett
És igaza volt, nem játék az élet
Fiam, magad ellen nincsen orvosságod
Ezért kerül el a boldogság
Anyám mindig óva intett
Hogy soha ne vegyek magamra mindent
De Anya, magam ellen nincsen orvosságom
Ezért kerül el a boldogság

A szavad tilt, de mégis folytatom
Csak ne lennék ilyen önemésztő
A baj keres, te mindig mondtad
Hogy sohase késő, sohase késő

 

Anyám mindig óvott, féltett
És igaza volt, nem játék az élet
Fiam, magad ellen nincsen orvosságod
Ezért kerül el a boldogság
Anyám mindig óva intett
Hogy soha ne vegyek magamra mindent
De Anya, magam ellen nincsen orvosságom
Ezért kerül el a boldogság