Velem él az utca, ha hajnalban elindulok
A félhomályban a fáradt tegnap elandalog
A felébredő szél túl gyengéd
Csak simít, mintha fából lennék
De talán átlendít a holnap küszöbén

Még nehéz a szem

A hajnali szél a harangon finoman játszik
A villanyoszlopok fénye alatt

Az éjszaka nyoma még látszik
Annyira lassan jár egyik láb után a másik
Hogy ásítok, amire a saját árnyékom utánam mászik
A valóság kemény, küzdök a feladattal
De minden reggel a remény is együtt kel a nappal
Tudom, hogy valóra válik, el nem múlik az álom
Csak holnapig elnyúlik az ágyon

Velem él az utca, ha hajnalban elindulok
A félhomályban a fáradt tegnap elandalog
A felébredő szél túl gyengéd
Csak simít, mintha fából lennék
De talán átlendít a holnap küszöbén

Az éjjel fényei kialszanak a kávé illatától
A házak felett lassan feloszlik a szürke fátyol
Minden egyre elevenebb

Az arcom összegyűrt búcsúlevél
A reggelnek mindegy, hogy szeretem-e

Mindenképp ír egy új mesét
Bár itt maradhatnék...Veled még egy percre
De kitűzve a cél, és elérem persze
A holnap küszöbét átlépjük együtt
Megtesszük, míg megtehetjük

Összeér a föld az éggel

Ahogy kéz a kézben jár
Lassan véget ér az éjjel

És talán új nap ébred ránk

 

Velem él az utca, ha hajnalban elindulok
A félhomályban a fáradt tegnap elandalog
A felébredő szél túl gyengéd
Csak simít, mintha fából lennék
De talán átlendít a holnap küszöbén