Minden éjjel hallom a hangját
Álmaimban messzire hív
Halvány fény világítja arcát
Öreg kezével nekem legyint

Ködben szunnyad a domb, az erdő
Romos várak az út mentén
Kövess engem, folyton súgja
De ez a föld már nem az enyém...

Ébredj fel, ne menj tovább
Ne hallgass rá, még találkoznunk kell!
Minden út, amelyben hiszel
Elvezet hozzám a fényhez közel

A csendtől zengő üres sorok
Néma dallamok füleimben
Elmúlok lassan az úton
Hangtalanul a lépteimmel

Nem értem már az emberi szót
Távol van az otthon-remény
Teher minden gondolatom
Mi talán már nem is enyém